Bár csoportunk csupán egy a magyarországi barlangkutató csoportok közül, de működési idejét tekintve igencsak a legelsők között vagyunk. Eredetünket az 1952-ben Miskolcon megalakult "Zsombolyosok"-tól származtatjuk. 1951-53 között néhány lelkes fiatal barlangkutató csoportot hozott létre SAO (Societas Antrorum Obscurorum = Sötét Barlangok Kutatóinak Szövetsége) néven. Később ők lettek az MHT Miskolci Csoportja Zsombolykutató Munkabizottságának legaktívabb tagjai.

1. Felkutatni, bemérni az összes nyitott és felületén eltömődött zsombolyokat.
2. Nyitott zsombolyok feltárása, felmérése, a víz hozzáfolyásának megállapítása.
3. A feltárt zsombolyokban karsztvízmegfigyelés, mérés.
4. Felületén eltömődött zsombolyok feltárása, előző pont szerinti megfigyelése, mérése.
5. Búvópatakok feltárása, földalatti medrének kikutatása, esetleges vízgyűjtő medencék felmérése.
6. Kisebb búvópatakok felszínre törésének vízfestéssel való megfigyelése.
7. Forrásmegfigyelések, hőmérséklet-, esetleg vízhozammérés.
8. A felkutatott és feltárt zsombolyok, barlangok kataszterbe foglalása.

(A Magyar Hidrológiai Társaság Miskolci Csoportja Zsombolykutató Munkabizottságának alakulási munkaterve, 1952. június 30.)

Történelmünk - nagyvonalakban: 1953-ban először kértük kölcsön a létrási munkásházat, melynek egy szobáját az erdészet használatra átadta 1965-ben. Azóta is ez a kutatóbázisunk. 1959-ben az egységes miskolci csoportból kiválik és megalakul a Herman Ottó Barlangkutató Csoport, 1960-ban pedig diósgyőri bányászklub ("Bányász") csoportja. 1967-től az "egységes egyetemi csoport" azon tagjai, akik nem egyetemi hallgatók vagy egyetemi dolgozók, MEAFC Marcel Loubens Barlangkutató Szakosztály néven szerepelnek. 1968-ban volt az első létrástetői barlangász ügyességi verseny, 14 fő részvételével. A versenyen az elméleti felkészültség, a csomók és a barlangi mozgástechnika ismerete alapján alakult ki a sorrend. A létrási kutatóházunkba 1969-ben történt az első betörés, az ekkor elvitt felszerelés jelentős értékű volt. Később a betörés többször megismétlődött. 1973-ban lett a barlangász dalpályázat győztes dala a "Barlangász Himnusz". 1975-ben írtuk ki a Marcel Loubens Kupát (országos barlangász ügyességi verseny) a XX. Országos Barlangnapon Létrástetőn. A két versenyszínhely a kutatóház (elmélet) és a Létrási-Vizes-barlang (biztonságos barlangi közlekedés) volt. A helyszínek között terepfutási szám is volt.Az eddigieket, az első 25 évünk történéseit, Lénárt László foglalta össze az 1977-ben megjelent A "Zsombolyosok"-tól a Marcel Loubens Csoportig című kiadványban.

A második 25 évünk kezdetén ismét "utcára kerültünk": 1978-ban a MEAFC megszüntette a Természetjáró Szakosztályát és így (az alpinistákkal együtt) el kellett jönnünk az egyetemről. 1979-ben alakultunk - először az országban - bejegyzett, önálló barlangkutató egyesületté. Életünket azóta is feltárások, vízfestések, térképezések, mérések, publikációk, barlangnapok, külföldi tanulmányutak, expedíciók és kirándulások, jó és rossz évek, személyi ellentétek és barlangász esküvők, szervezett mentőgyakorlatok és éles mentések jellemzik, ... valamint az állandó barlangos hétvégék Létrás-tetőn. A 70-150 fő közötti létszámokkal megrendezett 25, 30 és 40-éves találkozók után 2002-ben sikerült megrendeznünk az 50-évest is, ahol kb. 180-an ünnepeltük meg a fél évszázados jubileumot. Talán az állandó kutatóháznak köszönhetően "éltük túl" a többi miskolci barlangkutató csoport (a Bányász, a Herman, a TDK, a Bükk csoport és még néhány kisebb) létrejöttét, majd megszűnését, és az utóbbi évtizedben jellemző 20-40 fős aktív és 80-100 fős (pártoló + jelölt + szimpatizáns) összlétszám mellett továbbra is kutatjuk a Bükköt, itt is elsősorban Létrás-tető barlangjait, de időnként más területekre is ellátogatunk (Kis-fennsík, Aggteleki-karszt). Ezekről Évkönyveinkben részletesen is lehet olvasni. Az utóbbi években mi is felkerestünk (önállóan vagy másokhoz csatlakozva) néhány nagyobb külföldi (akna)barlangot (Provatina, Epos, Michele Gortani, Paolo Roversi, Szelek, Zoluska), és hasonlókat mentünk keresni '96-ban Albánia azóta is fehér foltnak számító karsztterületére - sajnos kevés sikerrel. (Amint a politikai helyzet ismét lehetetővé teszi ott a kutatást: folytatjuk). Egyesületünk "erőssége" az aktív csoportélet - ez is tükröződik az Évkönyvekben, de a manapság egyre sokasodó természetvédelmi tennivalókat sem kerüljük ki. És hogy élményeinkből másnak is jusson valami, fotózunk is a "csend világában". Tessék szétnézni nálunk! A csoport első 50 évének történetét a Kovács Attila szerkesztette 50 év barlangkutatás című kiadványban lehet részleteiben is áttekinteni.